2012. február 5., vasárnap

Csúsztatott palacsinta - ahogy én csinálom

Gyermekkorom egyik kedvenc kajája került ma az asztalra -  a szokásos kombóban. Nem egy klasszikus vasárnapi ebéd, de rég készítettem.
Amikor kicsi voltam, Anyu hetente legalább egyszer készített ilyen húsmentes ebédeket -  általában bableves (ha volt csülök azzal, ha nem nélküle, szóval inkább az utóbbi), krumplileves vagy valami tartalmasabb leves mellé főételként egy ma már inkább desszertként fogyasztott kaja került az asztalra második fogásként. Ez néha túrógombóc volt, máskor vargabéles, vagy palacsinta ami nem mindig a klasszikus formájában készült hanem csúsztatott palacsintaként.
Imádtam, nagyon tartalmas, ennek ellenére ha jól rémlik elég sokat be bírtam tolni az arcomba -  na ez az ami ma már kontrollálva van, mert hát mégiscsak egy komoly kalóriabombáról beszélünk... :)